A baktériumok és a megfázás

Gilbert és Sullivan szavaival élve: „A dolgok ritkán azok, amiknek látszanak." A baktériumok, amelyektől való félelmünk­ben mossuk a kezünket, amelyek elszaporodása ellen fertőt­lenítőszerekkel és eldobható papír zsebkendőkkel védekezünk, nem mind kórokozók. Hovatovább, a visszatérő megfázások, amelyek bár kellemetlen tünetekkel párosulnak és amelyek idején bőszen szürcsöl­getjük a jó kis gyenge tyúkhúslevest, valójában csak annak a jelei, hogy a testünk vigyáz magára.

„Megálljunk csak" – hallom, amint így reagál. „Először azt állítja, hogy a fehérje káros az egészségre, aztán hogy a testem nem tudja, mi az, hogy betegség; és most azt akarja elhitetni velem, hogy a baktériumok nem okoznak betegséget, és hogy a megfázás még jót is tesz. Az orvostudo­mány bebizonyította, hogy a megfázást és az olyan betegségeket, mint a mononukleózis, a tbc és a tífusz valamilyen fajta baktériumok okozzák. És egyáltalán nem állítanám, hogy a megfázás vajmi kellemes dolog.

Igaza van, minden tekintetben. De vizsgáljuk csak meg tüzetesebben, nogyan is hatnak a baktériumok az egészségre, és mi zajlik a szerveze­tünkben, amikor meghűlünk. Nézzük először a baktériumokat.

A baktériumok parányi mikroorganizmusok, amelyek szabad szem­mel nem láthatóak. Bizonyára mindegyik játszik valamilyen szerepet a különböző betegségek kialakulásában, de egyik sem a betegség kiváltója. Amikor a baktériumok elszaporodnak a szervezetünkben, egyszerűen csak jogtalan betolakodók módjára élvezik a számukra kedvezően meleg, ned­ves környezetet, ami még ráadásul bőséges táplálékkal is szolgál. 

A baktériumok csak akkor„támadnak" és telepszenek meg a testünkben, amikor az immunrendszerünk legyengült állapotban van.

A csökkent ellenálló képesség hívójel a baktériumok számára.

A mikroszkóp nélkül láthatatlan baktériumok és egyéb mikroorganiz­musok állandóan bennünk és körülöttünk vannak, nemcsak esős napo­kon, télen vagy akkor bukkannak fel, ha átfázunk és vizes a lábunkon a zokni. A világ, amelyben élünk, hemzseg ezektől a mikroszkopikus élet­formáktól. Becslések szerint mindenki kb. 1014 baktériumot hordoz ma­gában és a közvetlen környezetében. Ez 100 trillió apró kis lényt jelent. Állandóan ki vagyunk téve mindenféle „kórokozók" támadásainak, mégis sokan életünk nagy részében teljesen tünetmen­tesek vagyunk. Mivel körülöttünk a levegőben, embertársainkban és embertársainkon nagyszá­mú baktérium lakozik, ha ezek a picinyke élő­lények betegséget okoznának, mindannyian szüntelenül betegek lennénk. Bizonyára lá­tott már, esetleg a saját bőrén is tapasztalt olyat, amikor egy család tagjait sorra egy­más után éri utol az influenza vagy nátha, miközben egy vagy két szerencsés családtagot mégis elkerül a betegség. Ha valóban olyan mértékben ki lennénk téve a baktériumfertőzés veszé­lyének, mint ahogy azt sugallják nekünk, akkor hogy lehetséges az, hogy a család egyes tagjai elkapják a betegséget, mások pedig nem? Egyikőnk szerencsésebb, mint a másik? S mi a helyzet a történelem nagy pestisei­nek túlélőivel? Emberek ezrei haltak meg, miközben azok, akik a betege­ket és a haldoklókat ápolták, nem fertőződtek meg. Ha mindenki áldoza­tul esne minden „rosszakaró" mikroorganizmusnak, ami az útjába kerül, nem lenne senki, aki e sorokat olvassa.

Amikor a test valóban egészséges – nemcsak tünetmentes a kórokozók képtelenek megtámadni a védelmi rendszerét. A szervezetben élő baktériu­mok közül távolról sem mind rossz szándékú. Egy részük olyan enzimeket termel, amelyek segítenek lebontani a táplálékot, hogy fel tudjon szívódni. Másfajta baktériumok pigmentet termelnek, és megint mások alapvető kémiai folyamatok résztvevői. A talajban is több tonna baktérium található. Bár egyes talajbaktériumok szervetlen anyagokból nyerik a táplálékukat, a legtöbbjük élő vagy élettelen szerves anyagokkal táplálkozik. Fontos ökológiai szerepük van: lebontják a szerves anyagokat, részt vesznek a nitrogénkörforgásban, és gazdagítják a talajt. Sok baktérium hasznára van az embernek és környezetének.

A kórokozó baktériumok, mint például a Clostridium botulinum és a Zlostridium tetani azonban olyan baktériumfajták, amelyek megbetegítik a „szállásadójukat". Ezek az emberre nézve veszélyesek lehetnek, de a tudomány ma már szerencsére olyan fejlettségi szinten áll, hogy az álta­luk okozott fertőző betegségek védőoltással megelőzhetőek, illetve isme­retes számunkra, hogy milyen ellenanyaggal kezelhető az a beteg, aki például rozsdás szegbe lép vagy romlott ételt eszik. A legjobb, amit tehetünk, hogy nem tesszük ki magunkat a fertőzés veszélyének, és egészségesen táplálkozunk, hogy elég életerővel és ellen­álló képességgel rendelkezzünk ahhoz, hogy védekezni tudjunk ellenük, na mégsem sikerül elkerülni őket.

A baktériumok nem befolyásolják az egészségi állapotunkat, hacsak nem képesek megtámadni a sejtjeinket – károsítani, esetleg elpusztítani azokat. Csak akkor tudnak behatolni a sejtjeinkbe, ha a szervezetünk gyenge, alacsony az ellenálló képessége. Ekkor a sejtek ki vannak téve a betolako­dók támadásainak. Egy baleset, a helytelen táplálkozás, a kimerültség és a stressz mind csökkentik a szervezet ellenálló képességét. Egy baleset vá­ratlan, megrázó élménye vagy a hosszú ideig megszakítás nélkül folytatott egészségre ártalmas életmód akadályozzák a szervezet mint egész nor­mális működését, s ezáltal a testet felépítő sejtek működését is.

A fertőző betegségek elkerülésének nem a baktériumok pusztítása a módja. A legfontosabb arról gondoskodni és arra törekedni, hogy a sejtjeink a lehető legegészségesebbek, életképesek legyenek. Mennyire életképesek a sejtjeink? Mennyire vagyunk „élők"? Az egészségi állapotot, az életerőt és a betegségekkel szembeni ellenálló képességet a sejtek egészségessége határozza meg. 

A baktériumok képtelenek megbetegíteni a szervezetet, ha a sejtek ellenállóak.

De mi határozza meg a sejtek egészségét? Legfőképp az életmód: az, hogy mit eszünk, mennyit mozgunk, mennyit alszunk és pihenünk, és milyen beállítottságúak vagyunk. Azoknak a sejtjei, akik sok fehérjét és kevés zöldséget fogyasztanak, küzdenek a túlélésért. Ha még ráadásul hiperaktívak is és aggodalmaskodó típusúak, fokozottabban veszélyezte­tik őket a krónikus betegségek és a korai halál.

Minden esetben, amikor az öt érzékszervünk közül valamelyiket in­ger éri – eszünk, mozgunk, benyomások érnek, emlékezünk, vitatkozunk, dühösek vagy frusztráltak vagyunk – egy fiziológiai válasz alakul ki a testünkben. A sejtjeinkre pedig minden egyes fiziológiai válasz hatással van. Az olyan pozitív ingerek, mint az egészséges táplálék, a pihenés és a pozitív viszonyulás keltette válaszreakciók hasznosak a sejtek szempont­jából. A negatív ingerek, így például a fizikai és lelki trauma, a negatív viszonyulás és a méreganyag-termelő élelmiszerek csökkentik a sejtek élet- képességét és energiáját. Ha a sejtek vitalitása csökkent, természetesen az egész test kevésbé életképes, és a szervezet sokkal kevésbé ellenálló a betegségekkel szemben. Ha a sejtjeink élnek, mi is élünk, ha a sejtjeink elpusztulnak, mi is velük halunk.

A rohanó, stresszhelyzetekkel teli világ rengeteg olyan ingerrel bombáz­za a sejtjeinket, ami káros. A nem teljesen egészséges sejtek nem képesek kivédeni a szervezetünket érő támadásokat, azaz csökken a szervezetünk ellenálló képessége. Ha pedig csökken az ellenálló képesség, a baktériumok megbetegíthetnek bennünket.

A fájdalom, rossz közérzet, láz, émelygés, hányinger és a betegség egyéb tünetei aszerint jelentkeznek, hogy milyen típusú trauma éri a szer­vezetet. Egyes tünetek, így például a vágások, horzsolások és törött cson­tok azonnal láthatóvá válnak, ezzel szemben például az allergia vagy a csontritkulás tünetei jelentkezéséhez hosszabb idő szükséges. Amikor a tünetek már meglehetősen kellemetlenek, esetleg elviselhetetlenek, a be­teg legtöbbször felkeresi az orvost. Az orvos pedig gyakran gyógyszert ír fel a tünetek enyhítésére. Annak ellenére, hogy se nem intelligensek, de még csak életerőt sem tartalmaznak, a gyógyszerek hatására többé-kevésbé enyhülnek, legjobb esetben megszűnnek a tünetek. Ugyanakkor azonban a probléma, ami a tüneteket okozta, megmarad.

Ha a rossz közérzetnek és egyéb kellemetlen tüneteknek a baktériu­mok az okai, az antibiotikumok elpusztítják a bajkeverőket. Sajnálatos módon azonban a baktériumok alkalmazkodni tudnak a megváltozott körülményekhez, így egyre több és több baktérium válik ellenállóvá az olyan gyógyszerekkel szemben, amelyek korábban kordában tartották őket. Gyógyszerekkel megölhetjük ugyan a baktériumokat, de ha az el­lenálló képességünk nem növekszik, ugyanaz vagy akár egy másik fajta baktérium újra és újra támadásba fog lendülni.

A legtöbb antibiotikum „demokratikus": ugyanúgy üldözőbe veszi az ártalmatlan baktériumokat is, mint a kórokozókat. 

Egy élő szervezet (mint például a testünk) alatt mindig többet értünk, mint pusztán a részek egészét. A szervezetünk különböző szervrendsze­reit önálló sejtek alkotják. Minden olyan esetben, amikor akár egyetlen sejt nem kellőképpen funkcionál, az egész rendszer életképessége csök­ken. S ha egy szervrendszer nem elég életképes, szenved az egész test. Ha csökken a test életereje, életképessége, csökken az ellenálló képessége is. Ilyen esetben a testet mint egészet fenyegeti a baktériumok támadásának és pusztításának veszélye. Ha megfelelő körülményeket találnak, a baktériumok elkezdenek szaporodni. A malária esetében a baktériumok sejtosztódásának mel­lékterméke olyannyira mérgezővé válhat, hogy veszélybe kerülhet a be­teg élete is.

A baktériumok nem képesek kontrollálni a „cselekedeteiket" vagy megteremteni a számukra kedvező feltételeket. Egyszerűen csak életben maradnak, ha nekik megfelelő környezetre bukkannak. Az emberek­hez hasonlóan az ő céljuk is a túlélés. Olyan otthont keresnek maguknak, ahol a legkedvezőbbek a feltételek számukra a túléléshez és a szaporo­dáshoz.

A baktériumok nem maguk alakítják ki a lakóhe­lyüket, s azt nem is tudják befolyásolni. Abban a kö­zegben telepszenek meg és ott szaporodnak, ahol jól érzik magukat. Az, hogy egy emberi testben ked­vező vagy kedvezőtlen feltételeket találnak-e, az  illető egyén életvitelétől függ. Ha például egy a kertben élő baktérium megtelepszik a tüdőnkben, valószínűleg úgy fogunk a betolakodóra tekinte­ni, mint valami rosszra, és amitől meg kell sza­badulni. Valójában azonban az a baktérium nem rossz; egyszerűen csak rossz helyen van a mi szükségleteinket tekintve. Át kell telepítenünk.

Soha nem elég csak a tünetet kezelni.

Olyan, hogy rossz baktérium nem létezik. Azonban csakúgy, mint az ember, ők is lehetnek rossz időben rossz helyen. Azok, akik véletlenül keveredtek már bankrablásba, jól tudják, mi az rossz időben rossz helyen lenni. A patogén (olyan, ami káros a szervezetre) baktériumok „dögevők". Az egészséges, életerős sejteket nem támadják meg, egészséges sejtekkel nem táplálkoznak. Csak a károsodott sejtek ál­tal biztosított bőséges táplálékkal ellátott és meleg helyen képesek növekedni, fejlődni. A baktériumok, beleértve az állítólagos rossz baktériumokat is, nem egyik pillanatról a másikra bukkannak fel, hogy bajt keverje­nek. Állandóan jelen vannak a testünkben és a környezetünkben. Ha egészségesen táp­lálkozunk és fittek vagyunk, minden továb­bi nélkül békésen együtt élhetünk velük. Ugyanannyi joguk van az élet­hez, mint nekünk, embereknek.

A baktériumok, amelyek megtámadják a testünket és befolyásolják annak működését, arra kényszerítik a szervezetet, hogy válaszoljon. A válaszreakciók nem kellemesek – annak jelei, hogy kicsi az ellenállás.

Ha folyik az orrunk, könnyezik a szemünk vagy megfázunk, mind azt jelzik, hogy tisztul a szervezetünk. A testünk mindent elkövet, csak hogy fenntartsa stabil belső körülményeit. A hívatlan látogatók elleni első szá­mú védekezési mechanizmusa a hígítás. A test számára szükségtelen hí­gító anyagok kevésbé ártalmassá teszik őket. A test vagy felhígítja, vagy

megpróbálja kiiktatni a káros vagy szükségtelen anyagokat. A szükség­telen vagy mérgező anyagoktól való megszabadulás egyik módszere a megfázás. Annak ellenére, hogy kellemetlen tünetekkel jár, hasznos. A test megszabadul a túlélést veszélyeztető mérgező anyagoktól. Mind­addig amíg képesek vagyunk a megfázás tüneteit produkálni, a testünk képes felvenni a harcot. Még soha nem találkoztam olyan végső stádium­ban lévő rákos beteggel, aki megfázással vagy lázzal küszködött volna.

A meghűlést vagy egyéb betegségeket kísérő láz szintén nagyon okos módja a szervezet méregtelenítésének. A láz megöli a kórokozókat. A patogén baktériumok kb. 37 C°-on érzik magukat a legjobban. Következésképp a nem túl magas láz (40 C°) végez a baktériumokkal, elégeti a mérgező anyagokat, és lehetővé teszi, hogy a testben uralkodó körülmények újra állandóak legyenek. Miközben a láz hasznos volta közismert, addig ugyan­ez a megfázásról nem mondható el.

Egyáltalán nem mondok vele újat, ha azt állítom, hogy a megfázás gyakoribb késő tavasszal és nyáron, amikor is bőségesen és elérhető áron kapható a friss gyümölcs és zöldség. Egyen csak meg egy szelet görög­dinnyét vagy más friss gyümölcsöt, és majdnem biztos lehet benne, hogy hamarosan a kevésbé súlyos betegségek közül a kellemetlenebbtől, a nyári megfázástól fog szenvedni. Ennek ellenére a megfázás ugyanazt a célt szolgálja, mint a láz: meg­tisztítja a szervezetet a mérgektől. A táplálkozástól függ, milyen gyakran vagyunk megfázva. Aki sok fehérjét fogyaszt, az folyamatosan nagy mennyiségű mérget visz be a szervezetébe, de az egy idő után telítetté válik. Egy jó kis megfázás az egyik lehetséges módja a mérgektől való megszabadulásnak.

Akkor is a megfázás tüneteit észlelhetjük, ha túl gyorsan hirtelen aka­runk átállni a helyes táplálkozásra, és a szervezetünk több egészséges táplálékhoz jut, mint amihez hozzászokott. Ilyen esetben a testünk nem lázad fel a megnövekedett méreganyag-mennyiség ellen. Épp ellenkező­leg, gyorsabban szabadul meg a fölösleges fehérjemaradványoktól, mint ahogy a kiválasztási rendszere képes a szemetet elszállítani.

A megfázás egyfajta túlélési technika.

Bármennyi pénzt áldozhatunk arra, hogy kiküszöböljük a megfázást vagy elpusztítsuk az egészségre káros mikroorganizmusokat, soha nem fog sikerülni. Mivel nem a baktériumok jelentik a problémát, nem az el­pusztításuk jelenti a megoldást. Valahányszor csak megfázunk, bármennyi­re szenvedjünk is attól, hogy egyfolytában folyik az orrunk és a könnyünk, hálásak lehetünk, hogy a testünk még mindig van olyan erős, hogy meg tudja védeni magát.


forrás: Dr. M.Ted Morter – Egészséges táplálkozás