A táplálkozás néhány szabálya az emésztés szempontjából

A táplálkozás néhány szabálya az emésztés szempontjából 


dr. Herbert H. Shelton művei alapján

Az általunk elképzelt módon összetett és a természetes (tápegész) élelmiszerek viselkedése egymástól élesen elkülönül! A tápegész élelmiszer, melyben a természet állította be a keverési arányokat, általában fogyasztható. Az iparilag manipulált, kevert és átalakított élelmiszerek az emésztés szempontjából nehezen feldolgozhatok, élettanilag többnyire értéktelenek, belső feldolgozásuk, átalakításuk túlságosan energiaigényes, a belőlük nyerhető energiát sem fedezik. Természetesen az előbbi állítás nem igaz a kalóriákra, de ennek a számértéki jélzőnek számunkra nincs jelentősége.

A kenyér (gabonafélék, keményítők, lisztes ételek) emésztése a szájban kezdődik, ahol a dextrinálási feladatokat a ptyalin nevű enzim látja el lúgos vagy semleges környezetben. A gyomorba kerülve semleges környezetben folytatódik a keményítő lebontása, melynek befejezte után erős sav árasztja el a gyomrot, ezzel megkezdődik a fehérjék lebontása. Ez természetes folyamat, mivel a kenyér, a gabona tápegész (élesztő nélkül, kovásszal vagy pár-élesztővel sütve). A gyomorsavtúltengés vagy savhiány jellegzetes tüneteit éppen a hely­telen táplálkozási szokások váltják ki. Ha a magas savszükségletű sajtot magas keményítőtartalmú kenyérrel fogyasztjuk együtt, akkor az biztosan savtöbblettel fog járni, és a savas környezetben megerjedt keményítő alkoholképződést is jelent.

A savtartalmú vagy savképző ételeket, illetve keményítőt tartalmazó élelmiszereket nem szabad egy étkezésen belül, egymással keverve fogyasztani Pl.: a nyers gyümölcs és a kenyér esetében legalább fél órának kell eltelnie oly módon, hogy először a gyümölcsöt együk meg, az gyorsan távozik a gyomorból, s csak utána a gabonaféléket vagy a magas keményítőtartalmúakat (pl. burgonya, babfélék)! Keményí­tőtartalmú ételek emésztése ugyanis csak lúgos vagy semleges kör­nyezetben lehetséges, a savas környezet a ptyalin képződését meg­akadályozza, így a feldolgozatlan keményítő erjedésnek indul a gyomorban. Ezért a zöldségfélék, melyek lúgos környezetet biztosíta­nak, jól illenek hozzájuk.

A gyomorsav, illetve savképző ételek (pl. fehérjék, zsírok) hatására a keményítők emésztése leáll a gyomorban is, csak a vékonybélben folytatódik, így az egész emésztési folyamat a hasnyálmirigyet terheli. Azon túlmenően a gyomorban, azaz savas környezetben tartózkodási idejük hosszú, tehát megerjednek.

Ezért nem szabad egy időben fehérjéket (pl. szója, sajt, tojás) és gabonaneműeket fogyasztani (pl. kenyér, kásák vagy burgonya), mivel a liszt és fehérjetartalmú élelmiszerek emésztése egymástól eltérő gyomornedv kiválasztást igényel.

Amíg a cukorfélék, a keményítő emésztése lúgos vagy semleges közegben megy végbe, a fehérje emésztése, a zsírlebontás viszont csak savas reakció jelenlétében játszódik le, megszűnik lúgos környezet­ben. Ez ellentétes az előző folyamattal, ezért nem is keverhető össze a többféle alapanyag. Ezek után gondolkodjunk el, hogy mi lesz a tejes, cukros kakaóhoz elfogyasztott vajas zsömlén lévő sajt sorsa, ha azt pl. reggeliként kínáljuk „feldolgozásra" gyomrunknak. Az eredmé­nyes emésztéshez sorrendileg először a fehérje elfogyasztása szükséges, és csak azután a keményítőtartalmú élelmiszereké, így rétegesen kerülnek egymásra az egyes élelmiszerfélék. A gyomor mozgása (köpülő keverés) csak a természetes összetevők előemésztése után következik be. Ha az ételféleségeket a szájban nem keverjük össze, akkor a gyomor, a réteges emésztés szabályait alkalmazva, külön tudja választani az egyes emésztési fázisokat. A gyomor nagyon intelligens, és ismeri a természet törvényeit! Azokat csak az ember hibás tudata hagyja figyelmen kívül.

Egy étkezés során kerülni kell az eltérő fehérjetartalmú összetétele­ket is, mint pl. szója és tojás, szója- és húsfélék, szója- és fehérjetartal­mú gyümölcs, sajt, tej és gyümölcs stb. A komplettálást 24 órán belül végezzük, ne étkezésenként! A természetes emésztési ciklus 24 órás. Egy étkezésen belül csak egy olyan élelmiszert szabad fogyasztani, amelynek magas a fehérjetartalma. Mivel más és más sav szükséges a különböző fehérjék emésztéséhez, ezért nem helyes a fehérjetartal­mú ételek együtt fogyasztása sem. Rothadást okoz tehát a szója, a tojás, a gomba, a hús, a tej, tejtermék és a növényi fehérjék együttese is. Igen káros hatású a különböző tejtermékek együtt fogyasztása, különösen kenyérfélékkel.

A fehérjéket, a magas zsír és a savtartalmú élelmiszereket egymás­tól is elkülönítve kell elfogyasztani. A citromlé, az ecet, az alkoholos ital és más savak leállítják a sósav kiválasztást, ezzel nem javítják, hanem rontják az emésztési folyamatot! A külső savak a fehérjék rothadását okozzák, így a fehérjékkel együtt fogyasztott savanyúsá­gok is rothadást okoznak, nem az emésztést segítik elő. Ugyanígy hat az alkohol is. Ilyenkor ugyanis az ízlelőbimbók, amelyek a nyelven helyezkednek el, érzékelik a savas kémhatást, tehát a sósavkiválasz­tást nem látják szükségesnek. Az eredmény közismert: vajaskenyér – gyomorégés; zsíros sütemények, zsíros ételek – epebántalom stb. A mai étkezési rendben sajnos nem különülnek el, sőt szándékosan összekeverjük, dúsítjuk ezeket az összetevőket, így nem is működhet az emésztőrendszer optimálisan. Elegendő azt megjegyezni, hogy pl. a legszárazabb marhahús zsírtartalma is eléri a 40%-ot. A sajtok zsírtartalma 20-30%, amit magas keményítőtartalmú körettel fo­gyasztunk el. Ilyen pl. a rántott sajt rizskörettel nevű „vegetárius" ételféleség. A fehérjetartalmú ételek emésztését is késleltetik a zsírok-olajok, ezért zsiradékot és fehérjéket ne ugyanazon étkezés alkalmával fogyasszunk! A zsíros húsok és sajtok vagy az olajban sült, főtt ételek, szójakészítmények túlterhelést okoznak, sokáig maradnak a gyomorban, ezért rothadnak!

A zsírok gátló hatását gyengíti, semlegesíti a nagy mennyiségben elfogyasztott saláta, ill. nyers zöldféle, de rontja az utána vagy vele együtt elfogyasztott gyümölcsféle.

A répacukor sem a szájban, sem a gyomorban nem emésztődik, csak a vékonybélben, de más élelmiszerekkel társítva sokáig marad a gyomorban, és a savak hatására savas erjedésen esik át, vagyis alkohol képződik belőle. Ugyanez történik a savas gyümölcsök cukrozása (kompót, befőttek, lekvárok) és a cukrozott (rostos vagy szűrt) gyümölcslevek fogyasztása esetén is. A répacukor = fehér halál!

Soha nem szabad keményítőtartalmú ételeket és cukrot együtt fogyasztani, mert az biztos erjedés! Ide sorolandók a sütemények (tetézi a bajt a hozzá adagolt tojás vagy sajt, túró stb.), édes tészták. Még akkor sem, ha az édesítés mézzel történt! A szükségtelen mennyiségben fogyasztott méz is erjed. A napi adag legfeljebb egy­ két evőkanálnyi lehet. Ha túllépnénk, mindig alkalmazni kell a természetes erjedésgátló fűszereket, a vaníliát, a fahéjat, a gyömbért, a szerecsendió-virágot, az ánizst.

A dinnyefélék egymagukban fogyasztandók, s mivel a zöldségfélék nem férnek össze a cukorral, erjedésgátlót kell alkalmazni. Ezek a zöldségfélék nem természetes, hanem mesterségesen termesztett, kinemesített fajták, bennük a cukortartalom növekedése egy tudatos fejlesztő munka eredménye. A dinnyével együtt fogyasztandó fűszer a sárgadinnyénél a szerecsendióvirág-őrlemény, a görögdinnyénél az édesnemes paprika vagy a szerecsendió-virág, így elkerülhető a puffasztó érzés, amit a dinnye általában kivált. A dinnyéket mindig magukban együk, ne keverjük mással! A dinnyeétkezés legyen tisztán dinnyeétkezés! A sárga és a görög típus ehető együtt is, bár nem kifejezetten ajánlott. Kitűnő egész napos és hetes étrend alakítható ki csak dinnyével.

Jegyezzük meg, hogy a dinnye zöldségféle, tehát nem gyümölcs, a savas szervezetet igen jól Iúgosítja! Ezért fontosak a dinnyekúrák, különösen a skrofulózisos betegeknek, köszvényeseknek, reumások­nak, asztmásoknak.

Tejet csak önmagában szabad fogyasztani vagy egyáltalán nem! A felnőtt ember számára a tej és a tejtermék szükségtelen, a legtöbb ember számára káros. Az orvostudomány is elismeri, hogy csak a csecsemőnek van szüksége a tejre (akkor is csak a természetes, fajok szerint meghatározott összetételű anyatejre). A tejfehérje és a tejcu­kor emésztő enzimek, a fogak kifejlődésével majdnem teljesen eltűn­nek az emésztőnedvekből. A manapság szokásos, hivatalos gyógymó­dok kifejezetten alkalmasak a tej lebontását végző bélflórák aktív kipusztítására, még olyan egyéneknél is, akikben ezek esetleg meg­maradtak a csecsemőkor után. Az antibiotikumok alkalmazása éppert itt fejti ki káros hatását a leginkább. Az ilyenformán emészthetetlen zsíros tejtermékek, a tojás és a zsíros húsok felelősek a szervezetben keletkezett kövekért, nem a káposztafélék! A tej és a gabonaneműek együttes fogyasztása is kifogásolható a korábbiakban felsorolt ellenté­tes folyamatok miatt, pl. a müzli tejben vagy kefirben, a tejberizs, a cukros, édes tej zsömlével, kenyérrel stb. A közkedvelt tej- és gyü­mölcsturmixok nemcsak erjednek, de rothadnak is, nem csoda, ha az ezeket fogyasztó gyermek vagy felnőtt széklete enyhén szólva orrfa­csaró.

A desszerteket, cukros süteményeket, fagylaltot messze kerüljük el, mivel hibás összetételűek! Erjedést, rothadást okoznak. Különösen veszélyesek a hideg desszertek (fagylalt, hűtött italok), amelyek leállítják, ezért súlyosan károsítják az emésztési folyamatot.

ÉTKEZÉSENKÉNT LEHETŐLEG CSAK EGYFÉLÉT, VAGY AZ ELŐZŐEKBEN VÁZOLT SORRENDBEN ESETLEG KÉTFÉLÉT SZABAD FOGYASZTANI

Aki azt hiszi, hogy ha mindenfélét összeeszik – mert véleménye vagy hallomása szerint ebben ez, abban az van, ami mind szükséges -, az nagyon téved. Semmire sem megy a szervezete az így kotyvasztott és kevert ételekkel, a konyhaművészet remekeivel, mert ebből csak rothadás és erjedés következik és nem emésztés! A táplálkozáshoz az élelmiszereknek enzimes úton emésztődniük kell, nem pedig bakteriális úton megrohadniok. Az emésztés folyamata során tápláló anyagok a rothadás, erjedés során bomlástermékek és a szervezetet mérgező anyagok jönnek létre, melyek többsége sajnos igen hamar a vérbe kerül, s így a szervezet legtávolabbi zugába is eljut. Az elfogyasztott ételekből a szervezet csak a szükséges mennyiséget használja fel, a többivel nem tud mit kezdeni. A többlet mindig feleslegesen veszi igénybe a kiválasztószerveket, és lerakódásokat okoz a test legkülönbözőbb részein, pl. az erekben, a májban, az ízületekben, a bőr alatt, s okozza a szinte gyógyíthatatlan betegségek sorát: ekcémát, asztmát, psoriasist, infarktust, érelmeszesedést, reu­mát, köszvényt, ízületi elváltozásokat.

JÓL JEGYEZZÜK MEG: ha élelmiszereinket, azok fogyasztási sorrendjét helyesen állítjuk össze, az emésztési problémáink meg­szűnnek! Normális emésztést semmilyen beteges tünet (gázosodás, bűzös széklet, rossz szájszag stb.) nem kísér, csak kellemes boldogság­érzet, amit a helyes táplálkozás kelt bennünk. A bűntudat és a rossz közérzet, amely a hibás táplálkozást, a torkosságot kíséri, megszűnik. Egészségünk, jókedvünk, munkakedvünk visszatér.

A tökéletes, nyugodt rágás, valamint a táplálkozásnál elfogyasztott ételmennyiség szintén fontos tényező. Az elnagyolt, elkapkodott étkezés a betegségek biztos kiindulási alapja. A betegeket és a gyermekeket tehát először is a helyesen összeállított diéta mellett az alapos rágásra kell megtanítani. Ez már 90%-os gyógyulás!

A helyes emésztési, illetve táplálkozási folyamat még előbb kezdő­dik. A táplálkozás megkezdése előtt le kell lassítani a légzést, a szívverést, vagyis egy alapos felkészítő munkát kell végezni a táplálé­kok örömteli, nyugodt befogadására. Meg kell tanulnunk az ütemes légzésgyakorlatokat, melyekről részletesen a következő munkában kísérelek meg tájékoztatást nyújtani.

Előzetesen annyit, hogy a 4-es ütemű LÉGZÉST kell elsajátítani és gyakorolni étkezés előtt, mint kezdő gyakorlatot. Ez 4 másodperc alatti belégzésből, 4 másodpercnyi lélegzet visszatartásból, 4 másodpercig tartó kilégzésből és 4 másodperc légzésszünetből áll. Ezt a légzést célszerű az egész étkezés alatt folytatni. így a szívritmus is lelassul 45-50 ütésre percenként. Ha ezt elértük, akkor meg lehet kezdeni az étkezést. Soha ne fogyasszunk el semmilyen ételt izgatott, iktatott állapotban, rossz légkörben! Kerüljük el az asztal melletti vitákat, de a túlzott jópofáskodást is! Ezek megzavarják légzésünket, emésztési folyamatainkat.

Az étel kiszedése után tartsuk kezünket a tányérunkra szedett étel fölé, mintegy besugározva azt egyéni sugárzásunkkal, és máris ezzel segítettük feldolgozásukat!

EVŐESZKÖZEINK természetes anyagból készüljenek! Igen jó a .kanál, fa villa, fakés. A fém az étel ízét is megváltoztatja. Tároló és tartóedényekként a természetes anyagból készült (fa, agyag stb.) edények a legalkalmasabbak, de megfelelnek a porcelán és üvegedé­nyek is. Itt is kerüljük a fémet és a műanyagot, elsősorban az alumíniumot, amely főző, pároló, étkező és egyéb eszközként egyaránt veszélyes!


Forrás: Ferencsik István – Természetes életmód című könyve

Hálásan köszönjük a ránk hagyott értékes információkat István bácsi!
Béke!