Az átállás ereje

Újra figyelmeztetem! Ne változtasson túl gyorsan az étrendjén. Sok egyébként hatékony és táplálkozástani szempontból helyes diétás program sikertelensége valószínűleg sokkal inkább a hir­telen váltásból eredő kellemetlen következményeknek köszönhető, mintsem bármi másnak. Az elmúlt években számos kiváló fogyókúrás és egészséges táplálkozásra ösztökélő diétás program jött divatba. A nem az előírások­nak megfelelően történő végrehajtás miatt azonban sajnálatos módon soknak közülük alaposan megcsappant a népszerűsége, és idővel telje­sen feledésbe merültek. A túlságosan nagy lelkesedés ugyanis gyakran nem kívánt következményekhez vezet, mivel sokan túl nagy lendülettel vetik bele magukat ezekbe a programokba. Néhány héttel a program el­kezdése után elkezdik rosszabbul érezni magukat, mint a program előtt. Ezért sok egészség után áhítozó levonja a következtetést, hogy ha ilyen érzés egészségesebbnek lenni, akkor köszöni, de inkább nem kér belőle.

Az egyik páciensem esete kiválóan példázza, hogyan vonhatja két­ségbe egy új program szerinti táplálkozás tovább folytatásának helyessé­gét a drasztikus, hirtelen étrendváltoztatás.

Barry és én évek óta üzleti kapcsolatban álltunk egymással. (Termé­szetesen nem Barry az igazi neve, de a személy élő és a története valós.) Bár üzleti ügyben számos alkalommal járt a klinikámon, betegként még egyszer sem keresett fel. A történet egy vasárnapi napon kezdődött. Ép­pen a Super Kupa mérkőzés ment a tévében, amikor csörgött a telefon, természetesen a legizgalmasabb résznél. Miután felvettem: Barry szólt bele, üdvözölt, majd sietve hozzátette: „A segítségedre van szüksé­gem." Barry gyorsan elmondta, milyen panaszok gyötrik. Dióhéjban össze­foglalva, kb. három hete mérhetetlenül súlyos allergiás reakciótól szen­vedett. Az allergén anyagok, amelyek ezen súlyos reakciót kiváltották, három csoportba sorolhatók: élelmiszer, víz és levegő. Minden, ami az élethez szükséges. Barry előzőleg már jó néhány más orvost, köztük a háziorvosát, allergológusokat és egy speciálisan környezetallergiával foglalkozó szak­embert is felkeresett a problémájával. Különféle kezeléseket kapott, át­menetileg javult az állapota, és azt mondták neki, hogy körülbelül egy évig nem fog tudni dolgozni. Azon a vasárnapon, amikor telefonált, szintén súlyos rohama volt. Sem­mi sem segített, bármivel próbálkozott. Legfőbb panasza az volt, hogy nemkap levegőt, és görcsösen rángatóznak az izmai. Be­tűről betűre követte az orvosai utasításait. A lakás egy szobájában szeparálta el magát a családtagjai­tól, és az „allergiamentes" helyiségben kikapcsolta a fűtést is. Olyannyira érzékeny volt mindenre, hogy még a fűtőtestből kiáradó meleg levegőt sem bírta el­viselni. És egyre rosszabbul volt. Az elbeszéléseiből és az életmódját ismerve tudtam, hogy olyan köz­épületekben se tud meglenni, mint az én klinikám. Megállapítottam, hogy egyszerre szenvedett az idő­zítés, a mérgezés és a gondolatok problémájától. Ezért megígértem, hogy másnap reggel első dolgom lesz, hogy felkeresem az otthonában.

Hétfőn korán reggel ezt meg is tettem, és megígértettem vele, hogy a következő héten részt vesz az egyhetes Concentrated Care (Maximális Odafigyelés) nevet viselő programon, és másnap reggel kilenc órakor a klinikámon lesz. Aznap este munka után hazafelé menet még egyszer beugrottam hozzá, hogy megnézzem. Már mosolyogva nyitott ajtót. Kedden reggel megjelent a klinikámon, ahogy megbeszéltük. Sokkal jobban érezte magát, és könnyebben lélegzett. Kapott egy kezelést, és el­mondtam neki, mit egyen és mit ne egyen, ha jobban akar lenni, és hosszabb távon is jól akarja érezni magát. Tömören így fogalmaztam: „Semmi hús és rengeteg zöldség-gyümölcs." A húsról való lemondás nem jelentett neki különösebb problémát. Nem volt elég jól ahhoz, hogy túl sokat bírjon enni. Heteken át képtelen volt zöldbabon, cukkinin és szűrt vízen kívül mást fogyasztani. Leadott vagy húsz kilót, és nem festett valami jól. Barry beteg volt. Egy-két kezelés máris sokat segített az időzítési és gondolatbeli prob­lémáin. De ez még mind semmi. Ezután a zöldbabon és a cukkinin kívül már elkezdett más gyümölcsöket és zöldségféléket is enni. Azon a héten szerdán, kb. 340 nappal hamarabb, mint ahogy azt ígérték neki, rövid időre bement az irodájába ellenőrizni a postát. A rákövetkező héten má­sik kb. harminc fővel együtt részt vett a Concentrated Care (Maximális Odafigyelés) programon.

Ne feledjük, korábban ennek az embernek még kínszenvedést okozott, ha az ő kis környezeti ártalmaktól mentes kuckójából ki kellett tennie a lábát. A közösségekben megszokott illatok, szagok – arcszesz, testápoló, hajlakk stb. – nemrégiben még heves reakciókat váltottak ki belőle. És ott volt másik harminc olyan emberrel összezárva egy szobában, akiknek meg sem fordult a fejében, hogy az ő tisztálkodási és testápoló szereik Barrynek szenvedést okozhatnak. A Concentrated Care (Maximális Odafigyelés) program előtti héten kapott kezelések segítettek annyit az időzítési problémáin és enyhítettek annyit a gondolataival kapcsolatos problémáján, hogy most már előme­részkedett a szobája menedékéből. Ezzel ismét képes lett arra, hogy be­kapcsolódjon a világ körforgásába. De a további javuláshoz még mindig nagyon oda kellett figyelnie az étrendjére.

Barry nagyon beteg volt. Gyorsan és nagy változtatásokat kellett esz­közölnie a táplálkozási szokásain. Ahhoz, hogy visszanyerje az egészsé­gét azt kellett tennie, amitől önt óvtam. Gyökeresen és hirtelen kellett új étrendet kialakítania. Szeretném azt mondani, hogy attól kezdve, hogy másképp kezdett el táplálkozni, fantasztikusan érezte magát a bőrében. De nem ez volt a helyzet. Volt, amikor jobban volt, volt, amikor rosszabbul, de többször jobban, mint rosszul, és amikor rosszul is volt, még mindig jobban érezte magát, mint amikor beteg volt. Ma már újra teljes munkaidő­ben dolgozik. Visszatért oda, ahol élt és dolgozott, miközben a betegsége kifejlődött. De most már tudja, hogyan veheti fel eredményesebben a harcot a stressz ellen; rendszeresen visszajár a klinikára kezelésekre; és tisztábban látja és tudatában van annak, hogyan hat a táplálék a szervezetére és a visel­kedésére. Nagyon sokat javult az állapota, de még nem épült fel teljesen.

Az, hogy nincsenek panaszaink, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy egészségesek vagyunk!

Körülbelül három héttel a nagy roham után Barry megjelent a soron következő kezelésen. Nem volt túl jól. Habár ezúttal nem azért nem érez­te magát jól, mert kialakulóban volt benne a betegség. Hanem azért, mert egyre javult az állapota. Elmesélte, hogy van. „Vasárnaponként remekül vagyok, de hétfőnként, amikor dolgozni megyek, újra minden bajom van." Abból, amit elmondott, összeraktam a képet, és azt mondtam: „Szétszórt vagy. Képtelen vagy egy gondolatra koncentrálni. Támad egy gondolatod, és még mielőtt végigvinnéd magadban, másik három újabb ugrik be az agyadba. Kavarognak a gondolatok a fejedben. Gondo­latban egyszerre több helyen is vagy." „így van – ismerte el Barry. – Pontosan így érzem." A tüneteit a gyors étrendváltoztatás okozta. Az elején azt javasoltam neki, hogy egyen sok gyümölcsöt, és a gyümölcstől jobban lett. A gyümölcs segített feltölteni a lúgkészletét, és lehetőséget adott a szervezetének, hogy normálisabban működjön. Ennek ellenére a néhány hónapig tartó állandó gyümölcsevés­től, minél több gyümölcsöt evett, annál rosszabbul volt. Először jól érezte magát a sok gyümölcstől, ezért még több gyümölcsöt evett, hogy újra jól érezze magát. És valóban a gyümölcstől javult is az egészségi állapota, de rosszabbul érezte magát. Hogy megértsük, miért érezhette magát olyan rosszul, miközben az egészségi állapota egyre javult, tudnunk kell néhány dolgot a korábbi táplálkozási szokásairól. Mielőtt a betegség felütötte a fejét, Barry a legtöbb amerikaihoz hasonló módon táplálkozott. Volt neki néhány módfelett rossz szokása. Elmondása szerint mindig volt a keze ügyében egy kóla. Naponta átlagosan 3-4 pohár kólát ivott. Ráadásul nem vetette meg az édességet és a tésztaféléket sem. A szénsavas üdítőitalok, az édességek és a tészta nagyban hozzájárultak a betegsége kialakulásához. Barry szervezete belefáradt a nem megfelelő táplálékok feldolgozásába.

Néhány év ilyen életmód után a szervezete már minden tartalék rend­szerét bevetette, hogy meg tudjon birkózni azzal a sok mérgező anyaggal, amivel Barry gyakorlatilag szünet nélkül tömte. Az allergiás rohamok a túlhajszolt mellékvese és más szervek válaszreakciói voltak. Vagyis a szer­vezete kitartóan védekezett. Csak a tartalék rendszerei bevetésével ma­radhatott életben. Az allergiás reakciókkal jelezte, hogy túl nagy nyomás nehezedik rá, amivel ugyan megbirkózott, de csak nagy nehézségek árán. Ráadásul Barry hihetetlenül nyugtalan, ideges és feszült volt – mondhat­ni rettegett. Amikor azon az első hétfőn láttam, az ő szavaival szólva „óráról órára létezett". Nagyon félt. „Miért pont én?" – tette fel magának újra és újra a kérdést. Még csak a negyvenes évei elején járt. Felesége és két gyermeke volt, akikről gondoskodnia kellett. Nem tudott dolgozni. Nem tudott úgy enni, ahogy korábban. Nem tudta meginni a csapvizet a saját otthonában. Nem lélegezhette be a levegőt a saját lakásában. Még zuhanyoznia sem lehe­tett anélkül, hogy ne tisztította volna meg előzőleg a vizet. „Miért én?" Ahogy túljutott a betegség okozta első akadályon, Barry elkezdett ja­vítani az étrendjén. Kerülte az állati fehérjét, és főként csak zöldséget és gyümölcsöt fogyasztott. Ennek hatására elkezdett kitisztulni a szerveze­te. A felhalmozódott méreganyag elkezdett kiürülni, így a szervezet a saját maga gyógyítására tudta összpontosítani az erőit. A megevett sok gyümölcs hatására beindult egy belső tisztulási folyamat, amitől Barry jobban lett. Egy kis idő után már némi halat, majd egy kis csirkét és puly­kát is evett. Aztán két dolog történt. Először a szervezete gyorsabban takarította ki a mérgeket, mint ahogy a kiválasztási rendszere meg tudott szabadulni tőlük. Túl gyors volt a méregtelenítési folyamat.

Ezért annak lelassítása érdekében javasoltam Barrynek, hogy egyen egy kis marhahúst – steaket vagy hamburgert, vagy amire gusztusa tá­mad. Bár korábban azt mondtam neki, hogy a hús megter­heli a szervezetét, megfogadta a tanácsomat, és evett egy hamburgert. Másnap közölte, hogy sokkal jobban van. Miért lehetett jobban egy hamburgertől? Egészsé­gesebb nyilvánvalóan nem lett tőle. Ha a marhahús egészséges lenne, a legtöbb amerikai a másodperc tört­részéig se lett volna beteg soha életében.                                                                                                                                

Barry azért érezte magát jobban a hamburgertől, mert az lelassította a tisztulási folyamatot. Az új, egészségesebb étrend hatására a szervezete elkezdte kiüríteni azoknak a méreganyagoknak egy részét, amik az évek hosszú sora alatt felhalmozódtak. De amint az ínycsiklandozó, koleszte­rinnel teli, zsírtól csöpögő hamburger bekerült a gyomrába, Barry szerve­zete abbahagyta a korábban megevett édességekből, kólából és hamburge­rekből származó mérgek kitisztítását és hozzálátott az újonnan érkező, rá nehéz feladatot róvó anyagok feldolgozásához. A méregtelenítés addig félbemaradt amíg a nagyobb terhet jelentő feladat elvégzése zajlott. A méregtelenítés gyógyító folyamat, ami azonban addig nem folyhat, amíg a szervezet a túlélésért küzd. Ezért vezet betegségekhez az olyan táplálékok nagymértékű fogyasz­tása, amelyek megterhelést jelentenek a szervezet számára. Öngyógyító képességünk nem tud érvényesülni amíg a szervezet sürgősségi esetet lát el.

Az egészségtelen táplálékok fogyasztása fiziológiai vészhelyzetet teremt.

Barry túl gyors étrendváltoztatásának másik hatása az volt, hogy a körülmények ellentmondásban voltak azzal, amit Barry hitt. Láthatóan jobban volt, mint azelőtt; újra dolgozott. Hitt az orvosok­ban, akik alig néhány hónappal korábban még azt mondták, hogy akár egy évig is munkaképtelen lehet. Ennek ellenére, dolgozott. A valóság nem támasztotta alá azt, amit Barry hitt. Köztudott, hogy a szervezetünk egy integrált egység. Minden ami ha­tással van a testre, az hatással van a lélekre is, és fordítva. Barry test és lélek kapcsolata hozzájárult ahhoz, hogy rosszul érezte magát miközben egyre egészségesebbnek mondhatta magát.

Barry jó irányban megváltoztatott étrendje lehetővé tette a szervezet szá­mára, hogy foglalkozzon a mérgezés problémájával. De a nagy mennyiség­ben fogyasztott gyümölcs elkezdte befolyásolni a gondolkodását is. A gyü­mölcs expanzív hatást gyakorolt Barry-re. A 20. fejezetben majd bővebben is olvashatunk róla, hogy (átmegy az 51. oldalra) a különböző típusú táplálé­kok különbözőképpen hatnak a gondolkodásunkra és a személyiségünkre. A zöldség- és gyümölcsfélék expanzív hatással bírnak. A túl sok expanzív hatású anyag – legyen az akár az egészségmegőrzés szempontjából hasznos gyümölcs vagy gyümölcslé – gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy józanul gondolkozzunk, akadályozza, hogy egyszerre egy dologra tudjunk összpon­tosítani, és megnehezíti, hogy egy gondolatot végigvigyünk a fejünkben. Ugyanakkor a marhahús és a húsfélék általában kontraktív hatást fej­tenek ki a gondolkodásra. Erősebben tudunk tőlük koncentrálni. Barry esetében a hamburger kontraktív hatása némileg ellensúlyozta a gyümölcs expanzív hatását. Visszahozta Barryt a földre. Vagyis a hamburger egyaránt hatással volt Barry élettani folyamatai­ra és gondolkodására. És fiziológiai hatást gyakorolt Barryre is. Annak a hamburgernek az elfogyasztása azt jelentette a számára, hogy bármit ehet, amit csak akar. Úgy vélte, már nem annyira beteg, semmi baj vele. Gyó­gyulófélben van. A szervezete jó úton van a gyógyulás felé. És ha már ehet, amit csak akar, akkor annak ellenére dolgozhat is, hogy korábban azt mondták, egy évig képtelen lesz bejárni dolgozni.

Most vizsgáljuk meg a helyzetet a Barry szemszögéből: egy specialista azt állította, hogy egy évig képtelen lesz felvenni a munkát. Barry elhitte, amit mondtak neki. Megbízott az orvosokban.

Hallgatólagos következtetés Valami komoly baj van. Erre én azt mondom Barrynek, hogy visszamehet dolgozni.
Hallgatólagos következtetés Semmi baj. Én mégis azt mondom neki, hogy bizonyos táplá­léktípusokból többet kell ennie, bizonyosokat pedig el kell felejtenie.
Hallgatólagos következtetés Valami gond van vagy mindent ehetsz, amit csak akarsz. Erre én azt mondom neki: „Menj és egyél egy ham­burgert vagy steaket.”
Hallgatólagos következtetés Nincs semmi baj.  

Barry vegyes jelzéseket kapott. Ezért volt az, hogy „min­den baja volt", amikor dolgozni ment. A tudatalattijában még mindig az volt, hogy beteg és nem tud dolgozni. Következés­képp amikor munkába indult, rosszul érezte magát. Tudta, hogy a további javulás érdekében zöldséget és gyü­mölcsöt kell ennie, de annak, hogy megette a tiltott hamburgert sem volt semmilyen komoly következménye. Valóban ehet mindent, amit akar. Nem beteg. Végül a hit, az észlelés és a valóság szinkronba kerülnek.

Barry történetével az volt a célom, hogy hangsúlyozzam, a táplálkozási szokásokon csak az előírt rendben és tempóban szabad változtatni. (Barry példáján keresztül valószínűleg a gondolatoknak, főként az olyan negatív gondolatoknak, mint például „egy évig munkaképtelen leszek" az egészségben játszó kulcsfontosságú sze­repét is megértette.) Az a tény, hogy egy egészségesebb étrendre való áttérés után valaki még rosszabbul érzi magát, sok emberből azt váltja ki, hogy inkább nem akar egészségesebb lenni. Legalábbis nem egészséges táplálkozás útján. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ha túl gyorsan próbál javítani az étkezési szokásain, szervezete beindítja a belső tisztító folyamatait, mintha elérkezett volna a tavaszi nagytakarítás ideje. Minden, aminek mennie kell, megy. Egy ideig jobban is lesz tőle, de aztán rosszabbul lesz, mint azelőtt.

Barry esete ezt kiválóan példázza. Mielőtt megbetegedett, mindent evett. Amikor engem felkeresett, én azt tanácsoltam neki, hogy nagyon sok zöldséget és gyümölcsöt egyen. Aztán egy idő után a szervezete je­lezte, hogy már egy kevés kis hallal, aztán egy kis csirkével és pulykával is megbirkózik. Az, hogy főként csak zöldséggel és gyümölccsel élt, és alig fogyasztott készételeket, óriási változást jelentett a máshoz szokott szervezete számára. Ezért az elkezdett tisztogatni a „háza táján", de túl gyorsan tette. Nemcsak hogy jobban érezte magát, tudott enni, csapvizet inni és újra könnyen lélegezni, Barry újra munkába állt. Mégis valaki, akiben hitt, azt mondta neki, hogy akár egy évig is munkaképtelen lesz. Amit Barry hitt és amit tapasztalt, ellentmondott egymásnak. Amikor másképp cselek­szünk, mint ahogy gondolunk valamit, belsőnkben nyugtalanság, zűrzavar keletkezik.

Barry története illusztrálja, hogy lehet hirtelen másképp cselekedni, viselkedni, és az étrendünkön is változtathatunk akár gyorsan is. Ha azon­ban másféle anyagokkal tömjük a gyomrunkat, mint amihez az szokott, másképpen is fog reagálni, mint korábban. A sejtek az élelmiszerekben lévő tápanyagokból építkeznek és újulnak meg. A testünk sejtekből épül fel. így az általunk fogyasztott táplálékok alkotóelemei végül a testünk részévé válnak. A szervezetünkbe bekerülő anyagok a testünk részévé válnak. Csak úgy egyik pillanatról a másikra nem lehet változtatni azon, miből épül fel a testünk. Hasonlóképpen ha hirtelen másképp kezdünk el viszonyulni dolgok­hoz és észlelni dolgokat, az nyomasztólag hat ránk. Tetteinket, viselkedé­sünket a hitünk, a vélekedésünk határozza meg. A hitünk, a vélekedé­sünk pedig a múltbéli tapasztalatainkon alapszik. Barry azt hitte, hogy beteg és képtelen dolgozni. Attól kezdve, hogy megette a „sorsdöntő" hamburgert, nem a betegségében, hanem az egészségében kezdett el hin­ni. Megváltoztathatjuk a hitünket, a meggyőződésünket, de a folyamat közben arra kényszerülünk, hogy másképpen lássuk önmagunkat és az egész világot.

Ne feledjük, integrált lények vagyunk: a testünk és a lelkünk olyan szoros kapcsolatban állnak egymással, mint a sejt és a sejtmag. Az esemé­nyek és alkotórészek, amelyek hatással vannak az egyikre, hatással vannak a másikra is. Mindkettőt figyelembe kell vennünk, amikor csak változtat­ni akarunk az életmódunk bármely aspektusán, beleértve az étrendet is.


forrás: Dr. M.Ted Morter – Egészséges táplálkozás