Egészségesebben, de a saját erőnkhöz mérten

A negatív, stresszkeltő gondolatok hatására képződik a legtöbb méreg a szervezetünkben. A táplálékunk, az ételeink állnak a dobogó második fokán. E könyv témája, hogyan növelik az ál­talunk fogyasztott élelmiszerek a testünkben felhalmozódó méreganya­gok mennyiségét, és hogyan változtathatunk helytelen táplálkozási szo­kásainkon az egészségünk helyreállítása és megőrzése céljából. Mi, emberek főként olyan ételeket eszünk, amiket szeretünk, és általá­ban azokat az ételeket szeretjük, amelyeknek az íze ismerős számunkra. De legfőképp azt szeretjük, amit már megszoktunk, ami jól bevált. De a földrajzi elhelyezkedés is nagy szerepet játszik benne, milyen ízeket ré­szesítünk előnyben. Természetesen azonban a leginkább mérvadó szem­pont, hogy az anyánk hogy szokott elkészíteni egy bizonyos ételt. Alkalom- adtán megesszük mi és még élvezzük is (vagy legalábbis úgy teszünk) más országok jellegzetes ételeit is. Kedvenc ízeinket azonban alapvetően még­iscsak az egyéni hátterünk határozza meg. Mi, amerikaiak legfőképp ham­burgeren és pizzán élünk, de ünnepnapokon, így például hálaadáskor vagy július negyedikén asztalunkra kerülnek a hagyományos nemzeti ételeink is, köztük a pulyka, a hot dog és egyéb gyermekkori kedvencek.

Az ízeket megszokjuk és megszeretjük, s nem pedig örököljük a kedvenc ízeinket.

Néha-néha mégis mindnyájan elhatározzuk, hogy felhagyunk kedven­ceinkkel, megreformáljuk étrendünket. Mielőtt átalakítanánk étrendün­ket s változtatnánk táplálkozási szokásainkon, mindig fel kell előbb tenni a kérdést önmagunknak: „Miért teszem?" A motiváció, ami arra ösztökél, hogy másként táplálkozzunk vagy változtassunk az életmódunk valame­lyik másik fontos aspektusán, az egyik kulcsfontosságú tényező a célunk elérésében, legyen az bármi. Ritkán teszünk olyasmit, amiből nem származik valamilyen hasznunk. Mindegyikőnknek megvan a maga oka, hogy miért akar változtatni az életvitelén. Az életmód-változtatások egy része egy bizonyos, konkrét cél elérése érdekében történik: fogyni akarunk, hogy jobban érezzük magun­kat a bőrünkben és jobban nézzünk ki; le akarunk szokni a dohányzásról, hogy csökkentsük az egészségkárosodás kockázatát; és új állást keresünk, hogy jobban éljünk és szakmailag előrelépjünk. Más változtatások moti­váló erői ennél kevésbé pontosan és konkrétan határozhatók meg: valami jobb keresése: boldogság vagy személyes megelégedés.

A legtöbb súlyos betegségben szenvedő ember szíves-örömest hajlandó alávetni magát bármi olyan változtatásnak, ami a jobbulás, gyógyulás akár leghalványabb reményével kecsegtet. Azok, akiket állandó fájdalom és krónikus betegségek gyötörnek, motiváltak abban, hogy bármit megpró­báljanak csak hogy enyhítsék a tüneteiket. Az egészségorientált egyének mindig készen állnak arra, hogy kipróbáljanak valami új, jobb módszert az életminőségük javítása az életük meghosszab­bítása érdekében. És milliók vannak, akik állandóan azt az egyszerű módszert keresik, amivel fogyhatnak. Az életmódváltás oka és az el­szántság mértéke az, ami meghatározza, sikerül-e elérni a célt. Amikor végre eldöntjük, hogy ezentúl másképp táplálkozunk, gyakran épp a saját ízle­lőbimbóink nehezítik meg a terveink megvalósítását. Sokkal inkább azt akarunk enni, ami ízlik, és nem pedig azt, amiről más állítja, hogy jó nekünk. Bár hajlamosak vagyunk rá, hogy nemes céljaink és szándékaink el­lenére megmaradjunk a jól bevált, kedvenc ételeinknél, az áttérés az egész­séges táplálkozásra nem szabad, hogy megterhelő legyen, hogy traumát okozzon.

Ön dönti el, hogy mit és hogyan eszik. Az, hogy eltökéli-e, hogy egész­séges akar lenni vagy sem, az ön személyes felelőssége, én csak annyit tudok tenni, hogy ellátom információkkal, amelyek segítenek önnek elérni a célkitűzését. Önön múlik, úgy bánik-e a testével, hogy az képes legyen vigyázni saját magára. Ha elfogadja a helyes táplálkozás szabályait, adott a cél. A jelenlegi egészségi állapotával való elégedetlenség megadhatja a kezdő lökést. Annak bizonyítéka pedig, hogy az erőfeszítései busásan megtérülnek, erőt ad a kitartáshoz. Nem feltétlenül kell vegetáriánussá válnia ahhoz, hogy egészséges le­gyen. Szervezetünk elfogadható mennyiségben a legtöbb élelmiszerrel megbirkózik. Sőt alkalmanként olyan fokozott mennyiséggel is elbír, ami problémákat okozhat. A magas fehérjetartalmú ételek – húsok, tejtermé­kek és gabonafélék – amelyek a legtöbb amerikai legfőbb tápanyagforrá­sai, vezető méregtermelők.

Az étkezés több funkciót tölt be az életünkben.

Ha csak különleges alkalmakkor, így például ünnepnapokon fogyasz­tunk nagyobb mennyiségű fehérjét, az még nem befolyásolja károsan az anyagcsere-folyamatokat.  Az evés fontos szerepet kap a kultúránkban. Evéssel csillapítjuk fizi­kai, érzelmi és szociális éhségünket. A társasági vacsorák, ebédek alkal­mával egyszerre elégítjük ki biológiai szükségletünket és ápoljuk kapcso­latainkat. Ritka az a társadalmi összejövetel, ami nem párosul evéssel. Az önkiszolgáló svédasztalos partiktól a sokfogásos, ünnepi lakomákig az étel felszolgálásával csakúgy, mint az elfogadásával és elfogyasztásával a bajtársiasságunkat juttatjuk kifejezésre. Kétség nem férhet hozzá – az ét­kezés fontos szerepet tölt be az életünkben.

Mivel ennünk muszáj, célszerű beiktatnunk az étrendünkbe azokat az elemeket, amelyek a leghatékonyabban segítenek megőrizni egészségün­ket, a finomságokat, ínyencségeket pedig meghagyni a különleges alkal­makra. Ha egészségesen akarunk táplálkozni, úgy kell összeállítani a napi étrendünket, hogy annak 75 százaléka biztosítsa a maradék 25 százalék feldolgozásához szükséges tápanyagokat. Vagyis a napi fejadag kb. 75 százaléka zöldségből és gyümölcsből, 25 százaléka pedig magas fehérje- tartalmú húsból, tejtermékekből és gabonafélékből álljon össze. Ehhez képest, gyakorlatilag épp az ellenkezője igaz ránk. Kb. 2 százalékban fogyasz­tunk tápanyagban gazdag, könnyen felszívódó növényi eredetű táplálékot, és 98 százalékban fogyasztunk savtermelő, stresszt okozó és fehérjében gaz­dag élelmiszereket.

Könyvemmel azt igyekszem szemléltetni, hogy a leggyakrabban fo­gyasztott, hétköznapi élelmiszerek, így például a kenyér, a gabonafélék, a hal, a csirke és a hús befolyásolják szervezetünk savszintjét, és szerve­zetünk savszintje befolyásolja az egészségi állapotunkat. A savasság és a lúgosság mértékét pH-értékben fejezzük ki. Belső szervrendszereink eny­hén lúgos környezetben funkcionálnak jól. A sav, ami végül is bekerül a testünkbe és a sejtjeinkbe, a táplálékból keletkezik emésztés közben. A legtöbb táplálékból az emésztés után úgyne­vezett salakanyag marad vissza. Ez a salak lehet savas, lúgos vagy semleges. Az olyan magas fehérjetartalmú tápanyagok, mint a hús, amit igen nagy mennyiségben fogyasztunk, savas salakot hagynak maguk után. A zöldsé­gek és gyümölcsök salakanyaga (néhány kivételtől eltekintve) lúgos. A ma­gas fehérjetartalmú, savképző élelmiszerek bevitelének csökkentésével és a lúgképző táplálékok fogyasztásának egyidejű növelésével megteremthet­jük szervezetünkben az egészséghez szükséges optimális feltételeket.

A táplálékok négy nagy alapvető csoportja, amelyek egyben állítólag az egészséges étrend alappillérei, a következők: hús, baromfi és hal; tejter­mékek és tojás; gabonafélék és magvak; zöldségek és gyümölcsök. Bizo­nyára mindannyian számtalanszor hallottunk már róla, milyen „fontos", hogy naponta mindegyikből egyformán fogyasszunk. Most nézzük meg, milyenek a kémhatásuk szempontjából.

húsok, baromfi, hal nagyon savas
tejtermékek, tojás savas
gabonafélék, magvak savas
zöldségek, gyümölcsök lúgos

Ha megfogadjuk az oly sokat szajkózott tanácsot, napi menünk 75 szá­zalékát savas salakképző táplálékok és 25 százalékát lúgos salakképző táplálékok teszik ki. De legyünk őszinték: a legtöbb amerikaira még az sem igaz, hogy napi táplálékadagjának 25 százaléka zöldség és gyümölcs.

Ketchup és mustár helyett ízesítsük inkább zöldséggel szendvicseinket.

A legtöbb információ, amit az iskolában vagy az újságcikkekből szere­zünk a helyes táplálkozással kapcsolatban, általában (nem szándékosan) félrevezető. Bár elismert tudósok elméleteiről van szó, ha elfogadjuk és szerintük élünk, nemzetünk egyre betegebb lesz. Sajnos a pontatlan infor­mációtovábbítás az egészséges táplálkozás témakörében nem egyedüli prob­léma. További nagy gondot jelent, hogy szennyezzük környezetünket, amelyben mi magunk és az általunk termesztett növények és a tenyész­tett állatok élni próbálunk. De ez egy következő könyv témája. Jelenlegi írásom célja új megvilágításba helyezni az egészség problémakörét, és azt, hogyan eszközölhetünk néhány apróbb változtatást táplálkozási szokása­inkon annak érdekében, hogy egészségesebbek legyünk és jobban tudjuk élvezni az életet.

Szerencsére hivatalos források folyamatosan módosítják az egészsé­ges életmóddal kapcsolatosan közzétett információkat. Egyre többször ja­vasolják, hogy együnk kevesebb húst és zsírban sült ételeket. Sajnálatos módon azonban sok táplálkozástudományi szakértő téves nyomon jár. A zsírt tekintik a kizárólagos bűnösnek. A legfőbb baj szerintem a zsírral az, hogy húsban van. Miközben az állati eredetű táplálékokkal kapcsola­tos táplálkozástudományi elméletek egyre közelítenek a helyes irányba, az okok között, hogy miért csökkentsük a húsbevitelt, nem szerepel a legfontosabb, a fehérje savasító hatása. Például: A Time magazin egy nem túl régi számában közzétették a National Research Councillal (Nemzeti Kutatási Tanács) készített riportból a helyes táplálkozás legfőbb alapelveit. A Council szerint a hús- és koleszterinfo­gyasztást a napi kalóriabevitel 30 százalékára kell csökkenteni. Javasolta továbbá, hogy inkább a halat, bőr nélküli csirkehúst, sovány húst, zsír­szegény tejterméket részesítsük előnyben, és kevesebb zsírban sült és más olyan zsíros ételt együnk, mint amilyenek a tésztafélék, a vajak és az önte­tek. Az effajta javaslatok valószínűleg arra épülnek, hogy azok az embe­rek, akik sok magas zsír- és koleszterintartalmú ételt fogyasztanak, jobban ki vannak téve a szívinfarktus veszélyének. Azoknak az egyéneknek az artériáiban, akik sok húst és zsírban sült ételt esznek, lerakódnak a zsírsze­rű anyagok, köztük a koleszterin. Következésképp aki kevesebb zsíros ételt, húst eszik, annál nem áll fenn a lerakódás veszélye, azaz kevésbé van kité­ve az érelmeszesedés, a szívinfarktus veszélyének, és egyéb betegségekkel szemben is ellenállóbb.

Ez így igaz, már ami a magyarázatot illeti. Mégis, ennél sokkal többről van szó. A magas zsír- és koleszterint tartalmazó étkek savasító hatása az igazi bűnős. A zsíros húsok sovány húsokkal történő felváltása sem jelent teljes megoldást. Csökkenthetjük ugyan vele a zsírbevitelt, de a   zsírok    után semleges salak marad vissza. A so­vány húsokból több savas salak képződik, mint a zsíros húsokból, mert magasabb bennük a savas salakképző részecskék aránya. Azt is gyakran javasolják, hogy együnk minél több zöldséget és gyü­mölcsöt. Azt azonban nem mondják, miért, talán mert azok, akik több zöld­séget és gyümölcsöt fogyasztanak, egészségesebbnek tűnnek, mint azok, akik ritkábban iktatják be az étrendjükbe a zöldséget és gyümölcsöt. A ké­sőbbi fejezetekben megtalálja majd a választ a miértre. Látni fogja, hogy a zöldségek és gyümölcsök szerves nátriummal töltik fel a szervezet „lúg­raktárát", s ily módon enyhén lúgosán tartják a belső környezetünket. Ahogy fogy a lúgkészletünk, úgy romlik az egészségi állapotunk. Lúgtartalékaink legnagyobb ellensége a túlzott mértékű fehérjefogyasz­tás. Minden bizonnyal ön is biztos sokkal kevesebb fehérjével is egészséges lenne, mint amennyihez szokva van. A Javasolt napi táplálékszükséglet lista 1980-as átdolgozott változata (Recommended Daily Dietary Allowences revised in 1980 by the Food and Nutrition Board, National Academy of Sciences-National Research Council) felnőtt férfiak számára 56 gramm­ban, felnőtt nők számára pedig 44 grammban állapítja meg a napi ideális fehérje mennyiséget. Ezzel szemben azon tanulmány szerint, amelyre én utalok a csontritkulásról szóló fejezetben, azok a férfi kísérleti alanyok, akik csak napi 47 gramm fehérjét fogyasztottak, naponta több kalciumot veszítettek, mint amennyit felvettek. Mivel az amerikaiak többsége naponta 47 grammnál több fehérjét visz be a szervezetébe, több kalciumot veszít, mint amennyit nyer. Aki megérti a túlzott fehérjefogyasztás és a szervezet kalciumszintje közötti kapcsolatot, az nem lepődik meg azon, hogy a csontritkulás komoly egészségügyi probléma.

Figyelmeztetem, nem szabad túl gyorsan változtatni a táplálkozási szo­kásain, még akkor sem, ha azt pozitív irányban teszi! Hangsúlyozom, a szervezetnek időre van szüksége ahhoz, hogy hozzászokjon a számára szokatlan táplálékok feldolgozásához. Az emberi szervezet módfelett in­telligens. Szinte kivétel nélkül képes mindenféle új körülményhez alkal­mazkodni, csak időre van szüksége. Gyorsan is tud alkalmazkodni, de a túl gyors tempó gyakran igen kellemetlen tüneteket von maga után. Ha már járt külföldön, és tapasztalta, mivel jár az, ha lerohanja a szervezetét mindenféle számára ismeretlen ízzel és étellel, tudja, mire gondolok. Hogy­ha egyszer csak hirtelen felhagy a korábbi táplálkozási szokásaival, és óriási lelkesedéssel elkezd minden olyan dolgot enni, amire korábban rá se nézett, az egészsége ugyan rohamosan javulni fog, de eközben ön hi­hetetlenül rosszul fogja magát érezni.

Lehet, hogy már próbált egy az enyémhez hasonló programot, félig ilyen katasztrofális eredményekkel. Néhány nap vagy egy hét után biztosan jelentkezett valamilyen kellemetlen tünet: gyengeség, hasmenés, fejfájás és rossz közérzet. Ha túl gyorsan áll át, akár ezek mindegyikétől is szenvedhet egyszerre. Épp ezért a túl gyors átállás, bár nem nehéz megcsinálni, helyte­len. Az effajta reakciók egyértelműen arra engednek következtetni, hogy a gyors változtatással ugyan az egészségünket szolgáljuk, de rengeteg gyötrelmet okozunk magunknak.­

Az, hogy jól érezzük magunkat, még nem jelenti azt, hogy egészségesek vagyunk!

A saját magunk módján és tempójában is táplálkozhatunk egészsége­sen. Az évente betegellátásra fordított összeg nagyságából egyértelműen látszik, hogy alapvető, súlyos gondok vannak az amerikai nép egészsé­gével. Jobban élünk és bővebben el vagyunk látva élelmiszerekkel, mint a világ bármely más országa. Mégis közülünk túl sokan – fiatalok és öre­gek egyaránt – betegek. A megbetegedések nagy előfordulási aránya jól tükröződik annak a pénzösszegnek a nagyságán, amit arra költünk, hogy jobban érezzük magunkat. Ennek a nemzetnek a fiai évente 500 milliárd dollárt költenek arra, hogy megszabaduljanak azoktól a tünetektől, ame­lyeket az egészségtelen ennivalók túlzott mértékű fogyasztása okoz.

Az orvostudomány csak eddig mehet el a betegségek gyógyításában. Ha mi javítani akarunk a saját fizikai állapotunkon, tisztában kell lennünk vele, milyen hatást gyakorolnak egészségünkre életmódunk különböző aspektusai. Életmódunkat alapvetően befolyásolja, hogy mennyire szeretjük a hasunkat és milyen ízeket kedvelünk. Az életmódunkon pedig javíthatunk.


forrás: Dr. M.Ted Morter – Egészséges táplálkozás