Kirándulás a tápcsatornában (második rész)

Mindig azt tartja szem előtt, hogy a sejtek működni tudjanak, és azt teszi, amire ennek eléréséhez a legnagyobb szükség van, jelen esetben elszívja a nátriumot az epehólyagból, hogy semlegesíteni tudja a sejteket károsító savfelesleget. Utunk befejeztével majd még többet is megtudunk arról, honnan is származik ez a felesleg.

Ha a szervezet elszívja a nátriumot az epehólyagból, ahol annak ha nem is létfontosságú, de fontos feladata van, akkor abból arra következ­tetünk, hogy a testben nátriumhiány áll fenn. Ez megmagyarázza, miért volt utunk elején a nyál pH-értéke a szájüregben csak 5,8. Nem volt elég nátrium a szervezetben, hogy a nyálat lúgosítsa. Annyira nagy a hiány, hogy még akkor sem képes a szervezet a nyál számára a megfelelő pH- értéket biztosítani, ha az epehólyagból is visszaszívja a nátriumot. Mind­egy, mi minden másra kell még a nátrium, az életben maradáshoz sokkal nagyobb szükség van rá, mint bármi másra. Ha ezt megértettük, akkor könnyű belátnunk, hogy amikor megkezdtük utunkat a szájüregben, a nyál 5,8-as pH-ja egyértelműen jelezte, hogy a szervezet bajban van.

Ez az egész jól illusztrálja, hogy minden, ami a testünkben zajlik, vá­lasz egy (gyakran több) ingerre, és legalább egy következményt von maga után.

Egyetlen folyamat sem izoláltan megy végbe a szervezetben.

Az alacsony pH-jú nyál és az epekőképződés rejtélyének megoldása arra is magyarázattal szolgál, miért gyakoribb a nyombélfekély, mint a gyomorfekély. A fekélyes megbetegedések 3/4 része nyombélfekély. Lát­tuk tehát, hogy a máj által termelt lúgos epe az epehólyagban savassá válik, mielőtt még a közös epevezetékbe jutna. Az epevezetékből kilépő epének lúgosnak kell lennie, hogy semlegesíteni tudja a gyomorból ér­kező savas gyomorpépet. Ha azonban a lúgos májból érkező epe és pankreásznedv elegyedik az epehólyagból kifolyó savas epével, nem tud­ja semlegesíteni a savas gyomorpépet. Ily módon savhoz savat adunk, az pedig már korábbról is ismeretes, hogy az erős savak rongálják a védtelen szöveteket. A nyombél falai a Vater-papilla után védtelenek, így nyilvánvalóvá válik, hogy a nyombélfekély nem más, mint a savas epe okozta marás!

A védtelen élő szövet, ami lúgos anyagok továbbítására hivatott, tehetetlen a savas anyagokkal szemben.

Az epehólyagban végzett megfigyeléseink módfelett érdekesek. Láttunk dolgokat, amelyek újfent megerősítik megállapításunkat, mely szerint a testünk sohasem téved, és megértettük, hogy emberek ezrei valójában azért küzdenek megannyi különféle emésztési zavarral, mert a testünk saját védelme érdekében mindig okosan „cselekszik". Van min töprengenünk, így aztán jobban tesszük, ha egy kis időre megszakítjuk utazásunkat, és végiggondoljuk, amit eddig megtudtunk. Most már tudjuk, hogy az epehólyagban tárolt epe csak akkor válik savassá, amikor a szervezet nátriumot és egyéb lúgosítóanyagokat szív el belőle. Kiderítettük, miért lehet a közös epevezetéket elhagyó epe savas, amikor semlegesítő lúgnak kellene lennie.

Mi a megoldás a savas epe problémájára? Két lehetőség van rá, hogy az epe visszanyerje normálisnak mondható lúgszintjét. A legjobb mód­szer olyan étrendet kialakítani, amivel olyan sok szerves nátriumhoz jut a szervezet, ami az egész test igényeit kielégíti. A másik, sokkal kevésbé jó megoldás, eltávolítani az epehólyagot, hogy ne tudja a savas epét vissza­juttatni a rendszerbe. Ez körülbelül olyan hatékony, mint levágni a lábat, hogy elmúljon a köszvény. A fájó végtagtól ugyan megszabadulnánk, de azok a körülmények, amelyek a tüneteket okozzák, továbbra is fennma­radnának. Ha megértettük, hogy minden, amit a szervezet tesz, a saját védelmét, fennmaradását szolgálja, könnyedén beláthatjuk, hogy az epehólyagmű­téttel ugyan megszűnik a fájdalom, de a probléma megoldatlan marad. Az illető beteg jobban fogja érezni magát, de csak a tüneteitől szabadul meg.

Azok, akiknek eltávolítják az epehólyagját, újra élvezhetik az életet, visszanyerik jó közérzetüket. Azt állítják, bármit ehetnek, amit csak meg­ kívánnak, anélkül, hogy fájdalmat éreznének, nem úgy, mint a műtét előtt. Most már tudjuk, miért lesznek jobban. De azt is tudjuk, hogy nem oldot­ták meg teljesen a problémát. Sőt a probléma csak súlyosbodott. A gond, hogy nincs elég nátrium a szervezet szükségleteinek kielégítéséhez. Amikor az epehólyag még meg­volt, legalább az epéből lehetett nátriumot nyerni. Az epehólyag „kidobá­sával" elveszett a nátrium is, amit újra lehetett volna hasznosítani, ezáltal még jobban megcsappant a szervezet nátriumkészlete. Az epehólyag eltávolítása után a beteg ugyan jobban érzi magát, de az egészségi állapota nem javul, hanem rohamos romlásnak indul.

Ha nem változtatnak az étrendjükön, és nem esznek elegendő lúgosító hatású gyümölcsöt és zöldséget, azokat, akiknek kiveszik az epehólyagját, továbbra is fenyegeti a veszély, hogy a szervezetük számára elviselhetet­lenné válik a felhalmozódó savmennyiség. A probléma nem szűnt meg. Szervezetüknek továbbra is szüksége van semlegesítő hatású ásványi anya­gokra. Ha ezeket az ásványi anyagokat a beteg gyümölcs és zöldség for­májában nem pótolja rendszeresen, a szervezet kénytelen keresni valami mást, ami betölti a korábban az epehólyagból nyert nátrium szerepét. Erre legalkalmasabb a kalcium. A legjobb kalciumforrás pedig a csont, és min­denki számára ismeretes, mivel jár az, ha a csontok folyamatosan egyre több kalciumot veszítenek – csontritkulás. Érdekes lenne megnézni egy olyan felmérés eredményeit, amelynek során a csontritkulás előfordulásának gyakoriságát vizsgálnák epehólyag­gal rendelkező és epehólyag nélküli betegek esetében.

Epehólyaggal vagy anélkül, mindenkinek sok zöldséget és gyümölcsöt kell ennie, hogy a szervezete rendelkezzen elegendő mennyiségű semlegesítő ásványi anyaggal.

Ha ön is azok közé tartozik, akik a főtt tojástól kezdve a pizzáig mindent megsóznak, a néhány oldallal ezelőtti sorokat olvasva minden bizonnyal kez­dett némi elégedettséget érezni a saját nátriumbevitelét illetően. Manapság otthon csakúgy, mint az éttermekben, a legtöbbünk anélkül, hogy megkós­ tolná az ételt, tesz rá egy kis sót. Szinte lehetetlennek tűnik, hogy valaki ne rendelkezzen a szervezete számára szükséges nátriummennyiséggel. Sajná­latos módon azonban az étkezési só némileg más, mint a zöldségekben és gyümölcsökben található szerves nátrium. Szervezetünk az étkezési sót nem tudja hasznosítani. Hogy honnan tudjuk ezt? Mint ahogy majd a 16. fejezet­ben látni fogjuk, kutatási eredmények szerint naponta annyi nátrium-klori- dot ürítünk ki, mint amennyit felveszünk. Teljesen biztos vagyok benne, hogy végül a felmérések igazolni fogják, hogy a szervetlen étkezési sót a szervezet nehezen tudja lebontani. Emlékezzen rá: szervetlen = szorosan egymáshoz kötött; szerves = könnyen elemeire bontható. Egy későbbi fejezetben majd részletesen kitérek rá, miért olyan fontos, hogy milyen kémiai kötésűek a táplálékkal elfogyasztott ásványi anyagok. Most legyen elegendő annyi, hogy sóval és steakkel nem pótolhatjuk a szükséges nátriummennyiséget.

A tápcsatornában tett kis kirándulásunkon tanultak kulcsfontosságú­ak. Nélkülük lehetetlen megérteni, miként okozhatnak a nem megfelelő táplálékok problémákat váratlan helyeken. Ismételjük át, mire jutottunk.

1. A nyálnak olyan közeget kell biztosítania, amelyben a ptialin nevű enzim a legjobban ki tudja fejteni a hatását. A szerve­zet egy anyagot sem kényszerít olyan körülmények közé, amelyek akadályozzák a feladata teljesítésében, hacsak nincs más választása.

2. A gyomor az egyetlen szerv, aminek a hibátlan működésé­hez savas oldatokra van szüksége. Normál esetben minden olyan savat megtermel, ami szükséges a táplálék emésztés­re való előkészítéséhez.

3. A folyadékkal kevert táplálék és az emésztőnedvek a gyo­morból a nyombélbe ürülnek. A keletkező elegy, a gyomor­pép savas kémhatású.

4. A nyombél felső szakaszát nem károsítja a gyomorból oda­érkező savas pép, mert a falában lévő Brunner-mirigyek nagy mennyiségű nyálkát termelnek.

5. A nyombél alsó szakaszát a közös epevezeték nyílása után már nem védi nyál ka. A közös epevezetéken érkező máj által termelt lúgos epe és a pankreásznedv semlegesítik a nyom­bél tartalmát.

6. A máj naponta kb. 0,8 liter epét termel. Ennek közel 95 százaléka víz. Az epében koleszterin, epefesték, epesók és ásványi sók találhatók. A máj folyamatosan termeli az epét. Amikor nincs rá szükség, az epehólyag tárolja az epét.

7. Az epehólyag képes visszaszívni az epéből a nátriumot, vizet és egyéb elemeket, hogy azokat a szervezet máshol hasznosítsa.

8. Amikor a víz és az epesók visszaszívódnak belőle a szerve­zetbe, az epe besűrűsödik.

9. A koleszterin folyékony halmazállapota szilárdra változik, amikor a nátrium különválik az epesóktól, és egyéb folyósí­tó anyagokkal együtt vissza felszívódik a szervezetbe.

10. Amikor az epehólyagban tárolt epe besűrűsödik, a kolesz­terin megszilárdul. A legtöbb epekő fő alkotóeleme a ko­leszterin. Az epekövek fájdalmat okoznak, és elzárhatják az epevezetéket.

11. Az epehólyagban tárolt epe a lúgos anyagok visszaszívása után savas kémhatásúvá válik. Az epe, aminek lúgosnak kellene lennie, savas lesz.

12. Az epehólyagból a közös epevezetékbe érkező savas epe összekeveredik a lúgos, májból érkező epével és pankreásznedvvel.

13. Ha az epehólyagban tárolt epe savas, a közös epevezetéken át a nyombélbe érkező nedvek is savassá válnak, ahelyett, hogy lúgosak lennének. így ahelyett, hogy semlegesítenék, még savasabbá teszik a gyomorból érkező pépet. A savas pép pedig kimarhatja a védtelen nyombél falát.

14. Amikor a savas epe kimarja a nyombél falát, kialakul a gyomorégéssel és emésztési zavarokkal járó nyombél fe­kély.

15. A szervezet tovább nem a megszokott, természetes módon működik, arra kell összpontosítania, hogy a többi szervet védje a nagy mennyiségű sav káros hatásaitól.

16. A többletsav még jobban igénybe veszi a bikarbónát pufferrendszert, még több nátrium visszaszívására kény­szeríti az epehólyagot, és a körforgás soha nem ér véget.

A következő fejezetekben részletesebben is megnézzük, milyen hatás­sal van a szerves nátrium hiánya a szervezetre, és első körben mi okozza ezt a hiányt. Ez a kis kirándulás mindenesetre remekül szemlélteti, mi­lyen szoros összefüggésben állnak egymással a különböző szervek és szervrendszerek. Csak úgy biztosíthatunk elegendő mennyiségű ásványi anyagot a szervezet számára ahhoz, hogy ne kényszerüljön olyan hely­zetbe, amikor az egyik feladata teljesítéséhez szükséges anyagokat el kell vennie ahhoz, hogy egy másik fontos működést biztosíthasson, ha meg­felelő típusú ételféleségeket megfelelő arányban fogyasztunk. Naponta fogyasszunk minél több zöldséget és gyümölcsöt, hogy biz­tosítsuk az alapvető élettani funkciók teljesítéséhez szükséges mennyisé­gű nátriumot a szervezet számára.Az egyetlen biztos forrás, amiből megfelelő nátriumhoz juthatunk, a zöldség- és gyümölcsfélék. Ha feltöltjük a lúgkészletünket, a szervezet könnyebben és hatékonyabban tud működni. A konyhasó azonban nem jelent megoldást. A szervezetnek mindenre reagálnia kell, amit csak a szánkba veszünk. Különböző fajta élelmiszerek különböző reakciókat váltanak ki. Egy részük­ből savas salak képződik az emésztés során, más részük lúgos salakot hagy maga után. Az emésztés után visszamaradt salak kémhatásának gyakran semmi köze ahhoz, hogy milyen savas az adott élelmiszer, amikor a szánk­ba vesszük. A citrom és a narancs savas gyümölcsök, mégis lúgos salak marad utánuk. Az egészség megőrzésének titka abban rejlik, tudjuk-e, hogy melyik étel milyen hatással van a szervezetre, és egyforma mértékben eszünk-e a kétfajta táplálékból.

Ahhoz, hogy egészségesek legyünk, NEM MUSZÁJ vegetáriánusoknak lennünk! És ez fordítva is igaz, ha valaki vegetáriánus, az még NEM BIZTOSÍTÉK arra, hogy egészséges is. Az arányokban rejlik a titok nyitja. Ha TÖBB zöldséget és gyümölcsöt eszünk, mint savas salakképző ételeket, a szervezetünk rendelkezik a normál működéséhez szükséges hasznosítható nátriummal. Kellő mennyiségű nátriumtartalék birtokában a savas salakképző anyagokkal is könnyen elbánik, a többi ásványi anyag tudja tenni a saját dolgát, és mi jó egészségnek örvendhetünk.

Ha változtatunk az étrendünkön, és több természetes semlegesítő ásvá­nyi anyagot viszünk be a szervezetünkbe, mindenféle tünettől mentesek leszünk, és jó úton fogunk haladni a kirobbanó egészség felé. A következő fejezet arról ad felvilágosítást, hogy készteti a táplálékból képződő salak­anyag a szervezetet a normál életműködésének a feladására.


forrás: Dr. M.Ted Morter – Egészséges táplálkozás