Az élelmiszerek (beleértve a sárgarépát is) sok különböző fajta anyagot tartalmaznak, és minden élelmiszer biztosítja a sejtek működéséhez szük­séges glükózt. Miközben a sejtek emésztik a sárgarépának a szer­vezet számára hasznos alkotórészeit, a glükóz és egyéb tápanyagok felszívódnak és bekerülnek a vérbe. A glükózból kapjuk az energiát. A szerve­zet felbontja a glükóz elemeit – szén, hidrogén és oxigén – összetartó szerves kötéseket. Eköz­ben a sejtekben ugyanúgy sav termelődik, mint a fehér cukor glükózában lévő kötések felbontá­sakor. De itt a nagy különbség. A sárgarépa ás­ványi maradványai lúgosítják a szervezetet. Sem­leges ásványi anyagok – nátrium, kálium, kalci­um és magnézium – maradnak belőle vissza, hogy semlegesítsék a felhalmozódott élettani savakat. A semlegesítő ásványi anyagok szükség esetén azonnal is felhasználhatók, de el is raktározhatok. A sárgarépa nem a legnagyobb lúgosító, de a legtöbb zöldség és gyümölcs nagyon nagy mér­tékben növeli a szervezet lúgkészletét.

A fehér cukor nem túl egészséges, mert ugyan serkenti a fi­ziológiai folyamato­kat, de nem biztosít­ja az azok végbeme­neteléhez szükséges enzimeket, vitamino­kat vagy ásványi anyagokat.

A lúgos salakképző ételek értékes ásványi anyagokkal töltik fel a szervezet lúgkészletét.

A szervezetünkben felszívódó táplálékrészecskék kárunkra és hasz­nunkra is válhatnak. Amíg végighaladnak az emésztőcsatornán, olyan, mintha egy alagútban lennének. Amíg a részek és alkotóelemek fel nem szívódnak és be nem kerülnek a különböző szervrendszerekbe, hogy ott felhasználásra kerüljenek és energiává alakítsák őket, addig az alagútban vannak, de nem sok hasznunk származik belőlük.

Egy másik analógia: hiába van benzin az autó tankjában, a vezetékek­ben és a szivattyúban, mégsem indul be a motor. Az üzemanyagnak ah­hoz először el kell jutnia az energiatermelő mechanizmusokba, hogy akár a jármű hasznára, akár annak kárára váljon. Addig, amíg nem próbáljuk begyújtani a motort, teljesen mindegy, hogy magas oktánszámú ólom­mentes benzinnel vagy dízelolajjal van-e tele a tank. Csak akkor derül ki, milyen minőségű az üzemanyag, ha beindítjuk a motort.

A táplálékkal is ugyanez a helyzet. A nagy különbség csak az, hogy ha az ennivalót egyszer megesszük, akkor azt a szervezet menthetetlenül feldolgozza. Az emésztőszerveket nem lehet csak úgy kikapcsolni, leállíta­ni. így aztán jobban tesszük, ha odafigyelünk rá, hogy mindig – legalábbis az esetek többségében – jófajta üzemanyagot használjunk, különben a fi­ziológiai motorunk nem fog kifogástalanul működni.

Kiugrási lehetőség a tápláléklebontás esetében a vékonybélben van. Az általunk elfogyasztott ételek alkotóelemeinek legtöbbje itt szívódik fel, hogy a sejtek be tudják építeni magukba. A sejtek speciális feladatokat látnak el. Mindegy azonban, mit csinálnak, energiára van szükségük. Ami­kor az energiát biztosító táplálékrészecskék savas salakot is tartalmaznak, a sejteknek azzal is meg kell birkózniuk, ezáltal csökken a munkavégzé­sük hatékonysága.

Mi, emberek a sejtek szintjén élünk és halunk. Amikor a sejtjeink baj­ban vannak, mi is bajban vagyunk. Az a probléma azzal, ha valaki főként csak savas salakképző élelmiszereket fogyaszt, hogy a sejteknek kell meg­küzdeniük a keletkezett savval. Egy idő után szinte belefulladnak a sav­ba. Aztán a sejten belül is csökken a pH-érték, aminek mindig 6,8 körül kellene lennie. Ha a sejten belüli pH-érték túl alacsony, az enzimek nem tudják kifejteni hatásukat, és az adott sejt feladatkörébe tartozó élet- és egészségmegőrző folyamatok nem úgy mennek vége, ahogy kellene.

Attól még nem változik meg gyökeresen az életünk, ha a 75 billió sejtünkből húsz- vagy harmincbillió túl van hajszolva. Ha azonban már ennél sokkal nagyobb százalék van agyongyötörve, és nem tudja úgy kifejteni a működését, ahogy azt a szervezet belső intelligenciája diktálja neki, előbb-utóbb kellemetlen tünetekre számíthatunk. A szervezet normál működési rendje felborul, ellenálló képessége csökken, és kialakul a be­tegség.

A következő táblázatokban néhány alapvető élelmiszer salaktípus sze­rinti csoportosítását találja.

LÚGOS SALAKKÉPZŐ ANYAGOK

alma	ananász	avokádó	banán	brokkoli
burgonya édes, fehér	citrom	fejes saláta	földi eper	földi szeder
grapefruit	gomba	görögdinnye	gyökérrépák	kantalopdinnye
karfiol	káposzta	kelbimbó	köles körte	levélrépák
mandarin	mandula	mángold levél	málna	mazsola
meggy	melasz	narancs	őszibarack	paradicsom
pasztinák	retek	savanyú káposzta	sárgabarack	sárgarépa
spenót nyersen	száraz bab	szárított datolya	szárított füge	szárított rebarbara
szójabab zöld	tej, kecsketej *	uborka	zeller	zöldbab
zöldborsó	zöld citrom	zöldbab	vízi torma	vöröshagyma

* Csak azoknak a kisgyermekeknek ajánlott, akiket nem tudnak anyatej­jel táplálni.

SAVAS SALAKKÉPZŐ ANYAGOK

áfonya	árpa	aszalt szilva *	bárány hús	borjúhús
borsó szárított	búza	búzacsíra	csirkehús	csuka
dió	garnélarák	homár	joghurt	kagyló
kenyér fehér	kenyér teljes kiőrlésű búza	kolbász	korpa búza	korpa zab
kukorica	lazac	lencse szárított	liszt fehér	liszt teljes kiőrlésű
makaróni	marhahús	méz	mogyoró	mogyoróvaj
napraforgómag	osztriga	pulykahús	rizs barna	rizs fehér
ribizli	sajt	sertéshús	sós keksz	sózott marhahús
spagetti	sütőtök	szalonna	szardínia	szentjánoskenyér
szilva *	tej, tehéntej *	tojás	tőkehal	vaj
vörös áfonya *	zabpehely

* Lúgos salakká alakulnak, de savasítják a szervezetet.

Az elmélet, mely szerint az élelmiszerek savtermelő, illetve lúgterme­lő alkotóelemeket hordoznak, nem vadonatúj keletű. Dr. R. A. Richardson 1925-ben ezen szempont alapján csoportosította az élelmiszereket.

Bizonyára megfigyelte, hogy a lúgos salakképző anyagok elsősorban zöldség- és gyümölcsfélék, a savas salakképzők pedig főként húsok szárnyashús, hal, tejtermékek és gabonakészítmények. Ha nem változta­tunk hagyományos táplálkozási szokásainkon, biztosak lehetünk benne, hogy rövid időn belül „lerobban” a szervezetünk. Szervezetünk 3/4 rész­ben lúgos, mégis arra tanítottak és még tanítanak is bennünket, hogy 75 százalékban savas salakképző ételekkel „tömjük”.

Kecsketej

Míg a kecsketej a lúgos salakképző élelmiszerek között szerepel, ad­dig a tehéntej a savas salakképző élelmiszerek sorát növeli. A tejfogyasz­tás előnyeivel és hátrányaival részletesen a 17. fejezetben foglalkozom.

Mindaddig, míg ki nem bújnak az első fogai, a kisgyermek számára az anyatej az ideális táplálék. Sajnos azonban vannak anyák, akik nem tudják szoptatni gyermekeiket. Ez utóbbi újszülöttek és kisdedek eseté­ben az anyatejet legcélszerűbb friss kecsketej, friss sárgarépalé és desztil­lált víz keverékével helyettesíteni. Újszülötteknél 1/3-os arányban kell keverni a kecsketejet, a répalevet és a desztillált vizet. Ahogy a baba nő, a víz mennyiségét lehet csökkenteni, a tej és a répalé mennyiségét pedig ajánlott növelni. A gyerek körül­belül féléves korára a helyes arány az ötven száza­lék kecsketej és ötven százalék sárgarépalé.

A tehéntejet kerülni kell. A tehéntej csak a kis- borjaknak való, az embernek – legyen az felnőtt vagy gyerek – nem ajánlatos innia. Rá kell éb­rednünk, és be kell látnunk, hogy az, ahogy nap­jainkban táplálkozunk, megfoszt bennünket a szá­munkra legdrágább kincstől – az egészségtől. Csak akkor tudjuk kivédeni a betegségeket és visszafor­dítani a beindult káros folyamatokat, ha változta­tunk az étrendünkön, táplálkozási szokásainkon, és elegendő mennyiségű ásványi anyagot biztosí­tunk szervezetünk számára a normál, természe­tes működéshez. A változtatáshoz szükséges erő és energia jelentéktelennek tűnik, ha mérlegel­jük, mivel fizetünk érte, és mit veszítünk egész­ségkárosító életmódunkkal. Ha naponta kiegészítjük az étrendünket némi lúgképző táplálékkal, jobb lesz a közérzetünk, aktívabb, teljesebb életet élhetünk.

Voltak pácienseim, akik hirtelen teljesen felhagytak régi szokásaikkal, és szinte egyik napról a másikra a megszokott fehérjében gazdag ételek helyett gyakorlatilag nem ettek mást, csak nyers gyümölcsöt és zöldsé­get. Néhány nap elteltével azonban kínjukban visszatértek a jó öreg hú­sokhoz. Ha ön jelenleg sok húst, tejterméket, gabonafélét eszik, a szerve­zete azok feldolgozásához van hozzászokva. Az anyagcsere-folyamatok nem változnak meg egyetlen éjszaka alatt. Fokozatosan szoktassa a szer­vezetét egyre több főtt zöldséghez és gyümölcshöz, hogy legyen ideje visszatérni a régi, természetes kerékvágásba, s úgy működhessen, ahogy azt a természet elrendelte. Másképp szörnyen fogja magát érezni, és az a benyomása támad, hogy ez az egész „egészségesebb táplálkozás – jobb közérzet” egy nagy hülyeség.

Ha túl nagy erőkkel és túl gyorsan javít a táplálkozási szokásain, ugyan egészségesebb lesz, de nem úgy fogja érezni.

Vagyis mielőtt drasztikus változtatásokat eszközölne, adjon a szerveze­tének rá lehetőséget, hogy hozzászokjon azoknak a bioélelmiszereknek a feldolgozásához, amelyek olyan tápanyagokat tartalmaznak, mint amilye­neknek az emésztésére eredetileg hivatott, és amilyenekhez hosszú ideig nem jutott hozzá. Ha szervezetünket szokatlan körülményeknek tesszük ki, mi isszuk meg a levét. Az étrend megváltoztatása épp olyan, mint a testmozgás intenzitásának növelése vagy csökkentése. A hólapátolástól vagy kertészkedéstől is sajog minden porcikánk, ha az izmainkat előzőleg sokáig pihentettük. Bár az a feladatuk, mégis, ha nincsenek edzésben, az izmaink is tiltakoznak ellene, hogy megfeszüljenek. S a többi szervünk és szervrend­szerünk is hozzájuk hasonlóan reagál. Ha hirtelen átállásra kényszerítjük az emésztőrendszerünket, rövid időre az is kibillen egyensúlyi állapotából.

Amikor elszánjuk rá magunkat, hogy egészségesebben táplálkozzunk, legyünk ugyanúgy tekintettel az emésztőrendszerünkre, mint ahogy te­kintettel vagyunk az izmainkra, amikor egy új edzéstervet dolgozunk ki. Mint minden más „testi, fizikai kondicionálás” esetében, lassan kell nekifognunk. Mielőtt pedig nekilátnánk a munkának, tudnunk kell, mennyire vagyunk egészségesek. Ha tudjuk, hol tartunk, sokkal könnyebb meghatározni, milyen messzire kell eljutnunk.